Klapka György Temesváron született 1820. április 7-én. Édesapja Klapka József nyomdatulajdonos, illetve
közel másfél évtizeden át Temesvár polgármestere. Édesanyja Kehrer Julianna, akit korán, már négyéves
korában elvesztett. Klapkát 1842-ben Temes vármegye ajánlatára vették fel a híres bécsi magyar királyi
testőrségbe. Ott ismerkedett meg a szabadságharc későbbi fővezérével, Görgey Artúrral, akihez szoros
barátság fűzte. 1847-ben a 12. határőrezredben főhadnagy, de a nagy események kezdete előtt nem sokkal,
1848 elején a katonaságból kilépett.
A forradalom kitörése után, ’48 júniusától százados a 6. honvédzászlóaljban, októbertől táborkari őrnagy,
novembertől a bánsági sereg táborkari főnöke, év végén pedig a hadügyminisztérium osztályfőnöke lett. 1849
januárjában ezredesi rangot kapott, a Schlickkel szemben álló, későbbi 1. hadtestparancsnokságon szolgált,
áprilistól tábornok. Kitüntette magát az április 6-i isaszegi csatában, ahol is döntő szerepe volt a
győzelem kivívásában. A tavaszi hadjárat több ütközetében is kitűnően szerepelt. ’49. május 5-től 28-ig
hadügyminiszter-helyettes, illetve májustól Borsod vármegye országgyűlési képviselője, majd május 28-tól
október 2-áig Komárom várának parancsnoka. Ekkor írta Egressy Béni a várfalak közt az úgynevezett Klapka
indulót. A híres és bevehetetlennek mondott komáromi várat Klapka csak szabad elvonulás fejében, több
héttel a világosi fegyverletételt követően adta át.
Törökországba emigrált, később Olaszországban és Svájcban élt. Igyekezett részt venni a különböző országok
Ausztria elleni háborúiban, és így, fegyveresen újra visszatérni Magyarországra. A krími (orosz-török)
háború idején tárgyalt a magyar emigráció részvételéről, de Ausztria semlegessége miatt a 48-asok
beavatkozására nem került sor. Az 1859-i osztrák-olasz-francia háború idején az úgynevezett Magyar
Nemzeti Igazgatóság tagja, részt vett az Olaszországi Magyar Légió megszervezésében, 1864-ben támogatta
Garibaldi Ausztria elleni fegyveres akciójának előkészületeit. Az 1866-i osztrák–német háború idején
Bismarck támogatásával felállította a Klapka Légiót, amely azonban már nem vett részt a hadműveletekben.
A kiegyezés után hazatérhetett, az illavai kerület országgyűlési képviselője lett Tisza Kálmán balközép pártjának képviseletében. 1868-ban a honvéd egyletek országos elnökévé választották. 1872-ben visszavonult a politikai élettől és különféle vállalkozásokban vett részt. Két visszaemlékezést is írt: Életem és élményeim (1881), valamint Emlékeimből (1886). A köztiszteletnek örvendő hadvezér, az 1848-49-es események egyik legnagyobb alakja 72 éves korában, 1892. május 17-én hunyt el Budapesten. Síremléke a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.